FILM/ZENE: Werckmeister harmóniák

Rendező: Tarr Béla és Hranitzky Ágnes

Zene: Víg Mihály

Szereplők: Lars Rudolph, Peter Fitz,Hanna Schygulla, Kormos Mihály, Kállai Ferenc, Lázár Kati, feLugossy László, Dzsoko Roszics, Derzsi János

A történet egy magyar alföldi kisvárosban játszódik. Csikorgó, igazi hideg van – hó nélkül. Több százan állnak a főtéren felállított cirkuszi sátor körül, hogy végre megláthassák az attrakciót, egy bálna kitömött tetemét. Jönnek mindenfelől. A környező tanyákról, az Alföld különböző zugaiból és az ország egészen távoli vidékeiről is. Néma, arctalan, rongyokba burkolódzó tömeg követi az otromba szörnyet. Ez a furcsa állapot - az idegenek megjelenése és a rendkívüli fagy - megzavarja a kisváros békésnek amúgy sem nevezhető rendjét...

Tarr Béla sok fesztivált megjárt és izgalmas kritikai vitát kiváltó filmje Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regénye nyomán született. A rendező nemcsak Krasznahorkaihoz (a Sátántangó írójához, a Kárhozat társforgatókönyvírójához) ragaszkodott ebben a művében; sokadszor dolgozott együtt Hranitzky Ágnes vágóval, aki itt rendezőtársa is, Dobai Péterrel és Fehér Györggyel, akik itt forgatókönyvírótársai, Medvigy Gábor operatőrrel, aki itt egy hattagú operatőri csapatrésze, valamint Víg Mihály zeneszerzővel.

Víg Mihály filmzenéi az Őszi almanach óta elengedhetetlen részei Tarr filmjeinek (a Sátántangóban a főszerepet is ő alakította). A sokoldalú művész a nyolcvanas évek underground zenei életének meghatározó alakja, a Balaton és a Trabant együttes tagja, akiről nemrég egészestés portréfilm is készült. Számos további filmzenét is köszönhetünk neki, dolgozott Xantus Jánossal (Eszkimó asszony fázik, Rocktérítő), Szirtes Andrással (Ex-kódex) és Forgács Péterrel is (Saját halál).

A Werckmeister harmóniákról egy korábbi (operatőri) programunk számára írta Varga Balázs filmtörténész: Az azonosítatlan kelet-európai kisvárosban játszódó pusztulástörténet főszereplője, az egyszerű (sokak szerint félkegyelmű) Valuska a filmben megmutatott történéseknek (a forradalom, pusztulás, pusztítás vagy összeomlás előtt álló kisváros/közösség/világ haláltáncszerű, feszült napjainak) nem központi szereplője, hanem csak megfigyelője. A filmben leggyakrabban őt követjük, a kamera vele együtt rója az utat, járja körbe a várost, szemléli az eseményeket. Ezt az elbeszélési alaphelyzetet nagyon markánsan támogatja a film képi stílusa és fényképezése. A Tarr-stílus védjegyének számító koreografált mozgások (kezdve a nyitójelenet kocsmai napfogyatkozás-performanszával vagy rítusával), a hosszú beállítások, a kitartott, szemlélődő tekintetet érzékeltető folyamatos kompozíció a körkörösség, a körbeforgás, a megállíthatatlan összeomlás felé haladó világ kivételes erősségű képi-elbeszélő eszközei. A kórházi pusztítás nagyjelenete (amit az el-elkalandozó főhőssel együtt követ a kamera) ennek a nagyon magas fokon koreografált és ritualizált világ-képnek a kvintesszenciája.

A vetítés együttműködő partnere a Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum.

A vetítésre az Uránia FILM/ZENE sorozatának részeként kerül sor.
A teljes program elérhető itt.

A programsorozat a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.