Szerelem

„Három évvel a Fehér szalag Cannes-i diadala után Michael Haneke ismét hazavitte az Arany Pálmát. A Szerelem minimalista kamaradráma, két ember fájdalmas tragédiája. A testi-lelki leépülés krónikája, egyben két idős színész jutalomjátéka egy kiváló rendező kezei alatt.” Tovább a Filmtekercs oldalára...

„A csodált és rettegett osztrák rendező új filmjében bizonyos szempontból ugyanaz a kilátástalanság uralkodik, mint eddigi alkotásaiban, a Szerelem mégis különleges stációja a dermesztően hideg hanekei életműnek. Az emberi lét kegyetlen alaptónusa itt sincs eltagadva, ám az igazán őszinte érzelmek ezúttal egy súlycsoportban indulnak a szenvtelenséggel.” Tovább a Filmtett oldalára...

„Mármint a szerelem tesz tönkre és ver le – ahogy egyébként kis túlzással Haneke filmje, a Szerelem is. Amennyire keresetlennek, őszintének és nagyívűnek tűnik ez a filmcím, annyira lehet rejtélyes, netán gyanús is, és a számos díjjal kitüntetett szerző eddigi filmjei alapján joggal feltételezhetjük, hogy tudatos és rafinált címadó.” Tovább a Prizma Filmművészeti folyóirat oldalára...

„Egy újabb ridegen szomorú, szikáran megrázó filmet készített „a rendező, aki nem tud hibázni”. Az Amour-ral Haneke tovább bővítette csendesen kegyetlen remekműveinek egyre hosszabb, bár kissé monoton sorát.” Tovább a Revizor oldalára...

„Haneke egész megengedő új filmjében, a világ most nem velejéig rothadó bűntanya, bár az ember így is, úgy is menthetetlen. De legalább küzd.” Tovább a Port.hu oldalára...